Mózes ötödik könyve a törvény summája 32:1-52 KARB1908 - Bible AI

¹Figyeljetek [1†] egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!

²Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!

³Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok [2†] Istenünket!

⁴Kőszikla! Cselekedete [3†] tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

⁵Gonoszak voltak [4†] hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült [5†] nemzedék.

⁶Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? [6†] Ő alkotott és erősített meg.

⁷Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

⁸Mikor a Felséges örökséget osztott a [7†] népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak [8†] száma szerint,

⁹Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

¹⁰Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;

¹¹Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:

¹²Egymaga [9†] vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.

¹³A föld magaslatain [10†] járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;

¹⁴Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.

¹⁵És meghízott Jesurun, és rúgódozott. [11†] Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő [12†] üdvösségének kőszikláját.

¹⁶Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.

¹⁷Ördögöknek [13†] áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

¹⁸A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.

¹⁹Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és [14†] leányait.

²⁰És monda: Elrejtem [15†] orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!

²¹Azzal ingereltek ők, [16†] a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel [17†] bosszantom őket.

²²Mert tűz lobban [18†] fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

²³Veszedelmeket [19†] halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.

²⁴Éhségtől [20†] aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől — a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.

²⁵Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.

²⁶Mondom: Elfuvom őket, [21†] eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.

²⁷Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! —

²⁸Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.

²⁹Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz [22†] a végök!

³⁰Miképen kergethetne egy [23†] ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő [24†] Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!

³¹Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!

³²Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.

³³Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

³⁴Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?

³⁵Enyém a bosszúállás [25†] és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!

³⁶Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett [26†] és védtelen oda van.

³⁷És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?

³⁸A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek [27†] meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!

³⁹Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten [28†] kivülem! Én ölök [29†] és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

⁴⁰Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké [30†] élek én!

⁴¹Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.

⁴²Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!

⁴³Ujjongjatok [31†] ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, [32†] bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!

⁴⁴Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué [33†] a Nún fia.

⁴⁵És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,

⁴⁶Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;

⁴⁷Mert nem hiábavaló [34†] íge ez néktek; hanem ez a [35†] ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

⁴⁸És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:

⁴⁹Menj fel ebbe az Abarim [36†] hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.

⁵⁰És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt [37†] Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;

⁵¹Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek [38†] vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.

⁵²Mert szemközt látod a [39†] földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.