Mózes ötödik könyve a törvény summája 33:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá [1†] Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt.

²Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes [2†] törvény vala számukra.

³Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.

⁴Törvényt parancsolt [3†] nékünk Mózes, örökségül [4†] Jákób községének.

⁵És király lőn Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.

⁶Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

⁷Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda [5†] szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.

⁸Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a [6†] kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.

⁹A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te [7†] beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

¹⁰Tanítják [8†] a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te orczád elé, és égőáldozatot a te oltárodra.

¹¹Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!

¹²Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.

¹³Józsefről [9†] pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel;

¹⁴A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

¹⁵És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;

¹⁶A földnek drágaságaival és bőségével. A [10†] csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!

¹⁷Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim [11†] tízezrei és Manassé ezrei.

¹⁸És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.

¹⁹Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.

²⁰És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.

²¹Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó [12†] osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izráellel együtt.

²²És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

²³És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

²⁴És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.

²⁵Vas [13†] és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.

²⁶Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében [14†] a felhőkön.

²⁷Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

²⁸És bátorságban [15†] lakozik Izráel, egymaga [16†] lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.

²⁹Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint [17†] te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.