1És felméne Mózes [1†] a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;
2És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;
3És a déli tartományt, és Jérikhónak, a [2†] pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig.
4És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felől megesküdtem [3†] Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de [4†] oda nem mégy át.
5És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr [5†] szava szerint.
6És eltemeték őt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét [6†] e mai napig.
7Mózes pedig száz és húsz [7†] esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott vala meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ő ereje.
8És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezőségén harmincz [8†] napig; és eltelének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.
9Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes [9†] tette vala ő reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
10És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az Úr [10†] színről-színre:
11Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte [11†] vala őt az Úr, hogy véghez vigye azokat Égyiptom földén, a Faraón, minden ő szolgáján, és az ő egész földén;
12És mindama hatalmas [12†] erőben, és mindama nagy rettenetességben, a melyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei előtt.