Mózes ötödik könyve a törvény summája 5:1-33 KARB1908 - Bible AI

¹És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

²Az Úr, a mi Istenünk [1†] szövetséget kötött velünk a Hóreben.

³Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.

⁴Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.

⁵(Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől [2†] féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:

⁶Én, [3†] az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.

⁷Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

⁸Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi [4†] hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

⁹Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető [5†] Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;

¹⁰De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

¹¹Az Úrnak, a te Istenednek [6†] nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

¹²Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld [7†] azt, a miképen megparancsolta [8†] néked az Úr, a te Istened.

¹³Hat [9†] napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.

¹⁴De a hetedik [10†] nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

¹⁵És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. [11†] Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

¹⁶Tiszteld [12†] atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; [13†] hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.

¹⁷Ne [14†] ölj.

¹⁸És ne [15†] paráználkodjál.

¹⁹És ne [16†] lopj.

²⁰És ne tégy a te felebarátod ellen hamis [17†] tanubizonyságot.

²¹És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; [18†] és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.

²²Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen [19†] a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, [20†] és adá azokat nékem.

²³És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;

²⁴És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

²⁵Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

²⁶Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, [21†] hogy megélt volna?

²⁷Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és [22†] te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

²⁸És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.

²⁹Vajha így [23†] maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!

³⁰Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.

³¹Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.

³²Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se [24†] balra.

³³Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.