Mózes ötödik könyve a törvény summája 6:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt;

²Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.

³Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.

⁴Halld [1†] Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!

⁵Szeressed [2†] azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

⁶És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.

⁷És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj [3†] ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

⁸És kössed azokat a te [4†] kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között.

⁹És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.

¹⁰És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;

¹¹És minden jóval telt házakat, a melyeket nem [5†] te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:

¹²Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél [6†] az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!

¹³Féljed [7†] az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére [8†] esküdjél.

¹⁴Ne járjatok idegen [9†] istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;

¹⁵(Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.

¹⁶Meg ne [10†] kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen [11†] megkísértettétek Maszszában!

¹⁷Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.

¹⁸És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak.

¹⁹Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr.

²⁰Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:

²¹Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.

²²És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes [12†] jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.

²³Minket pedig kihoza [13†] onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak.

²⁴És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.

²⁵És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.