Mózes ötödik könyve a törvény summája 9:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;

²Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikről magad is tudod és [1†] magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?

³Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő [2†] tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, a miképen az Úr megmondotta néked.

⁴Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én [3†] igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő [4†] istentelenségökért űzi ki te előled az Úr;

⁵Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, a mely felől megesküdt az Úr [5†] a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

⁶Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, [6†] mert kemény nyakú nép vagy te!

⁷Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed [7†] azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.

⁸Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el [8†] akara veszteni titeket.

⁹Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a [9†] hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.

¹⁰Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, a melyek az Isten [10†] ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a [11†] hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.

¹¹És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr [12†] nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;

¹²Akkor monda az Úr nékem: [13†] Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.

¹³Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú [14†] nép ez!

¹⁴Hagyj [15†] békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!

¹⁵Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.

¹⁶És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek:

¹⁷Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, [16†] és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.

¹⁸És leborulék [17†] az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.

¹⁹Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.

²⁰Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.

²¹A ti bűnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, [18†] megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyről foly vala alá.

²²És Thaberában, [19†] Massában, [20†] és Kibrot-Taavában [21†] is haragra indítátok az Urat.

²³És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek [22†] fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára.

²⁴Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket.

²⁵És leborulék az Úr előtt [23†] azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.

²⁶Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, [24†] a kit erős kézzel hoztál ki Égyiptomból.

²⁷Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!

²⁸Hogy ne mondja a föld [25†] népe, a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.

²⁹Pedig ők a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!