Mózes első könyve a teremtésről 1:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹Kezdetben [1†] teremté Isten az eget és a földet.

²A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

³És [2†] monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

⁴És látá Isten, hogy jó a világosság; és [3†] elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

⁵És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

⁶És monda Isten: [4†] Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.

⁷Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet [5†] alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

⁸És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

⁹És monda Isten: [6†] Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

¹⁰És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket [7†] pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

¹¹Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

¹²Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

¹³És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

¹⁴És monda Isten: Legyenek világító [8†] testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

¹⁵És legyenek [9†] világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

¹⁶Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: [10†] a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

¹⁷És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

¹⁸És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

¹⁹És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

²⁰És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

²¹És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

²²És megáldá azokat Isten, mondván: [11†] Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

²³És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

²⁴Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

²⁵Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

²⁶És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és [12†] hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

²⁷Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá [13†] és asszonynyá teremté őket.

²⁸És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

²⁹És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó [14†] fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

³⁰A föld minden [15†] vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.

³¹És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.