1E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz
2És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5És kivivé őt, és monda:
6És
7És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
8És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
12És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
13És monda az Úr Ábrámnak:
14De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és
15Te
16Csak
17És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18E napon kötött az Úr
19A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
20A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
21Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.