Mózes első könyve a teremtésről 21:1-34 KARB1908 - Bible AI

¹Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, [1†] és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

²Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat [2†] Ábrahámnak az ő vénségében, abban az [3†] időben, melyet mondott vala néki az Isten.

³És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:

⁴És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta [4†] vala néki az Isten.

⁵Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.

⁶És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

⁷Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.

⁸És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

⁹Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,

¹⁰Monda Ábrahámnak: [5†] Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

¹¹Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.

¹²De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, [6†] mert Izsákról neveztetik a te magod.

¹³Mindazáltal a szolgálóleány fiát is [7†] néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.

¹⁴Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

¹⁵Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.

¹⁶És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

¹⁷Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

¹⁸Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy [8†] néppé teszem őt.

¹⁹És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

²⁰És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.

²¹Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.

²²És lőn abban az [9†] időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

²³Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

²⁴És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

²⁵Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, [10†] melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.

²⁶És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

²⁷Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.

²⁸És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

²⁹És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?

³⁰És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

³¹Azért nevezék azt a helyet [11†] Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

³²Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

³³Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

³⁴És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.