1Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. Ezek Sára életének esztendei.
2És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban
3Felkele azután Ábrahám az ő halottja elől, és szóla a Khéth fiainak, mondván:
4Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok
5Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván őnéki:
6Hallgass meg minket uram: Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közűl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közűlünk senki sem tiltja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.
7És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe előtt, a Khéth fiai előtt.
8És szóla ő velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én előlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron előtt, Czohár fia előtt.
9Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az ő mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségűl.
10Efron pedig űl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az ő városának kapuján, mondván:
11Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.
12És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe előtt.
13És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem; azután eltemetem ott az én halottamat.
14És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:
15Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.
16Engede
17Így lett
18Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme előtt, a kik az ő városának kapuján bemennek vala.
19Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét
20Így erősítteték meg a mező és a benne lévő barlang Ábrahámnak temetésre való örökségűl a