Mózes első könyve a teremtésről 35:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki [1†] megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt [2†] futsz vala.

²Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el [3†] az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

³És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.

⁴Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.

⁵És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

⁶Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.

⁷És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott [4†] jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.

⁸És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

⁹Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.

¹⁰És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a [5†] te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.

¹¹És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

¹²És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.

¹³És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.

¹⁴Jákób pedig emlékoszlopot [6†] állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

¹⁵És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.

¹⁶És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.

¹⁷S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert [7†] most is fiad lesz.

¹⁸És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.

¹⁹És meghala [8†] Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.

²⁰És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.

²¹Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

²²Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, [9†] és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.

²³Lea fiai: [10†] Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.

²⁴Rákhel fiai: József és Benjámin.

²⁵A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.

²⁶A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.

²⁷És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.

²⁸Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.

²⁹És kimúlék [11†] Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.