Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről 19:1-25 KARB1908 - Bible AI

¹A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.

²Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.

³Mózes pedig felméne [1†] az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.

⁴Ti [2†] láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.

⁵Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; [3†] mert enyim az egész föld.

⁶És lesztek ti [4†] nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

⁷Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.

⁸És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, [5†] mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.

⁹És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a [6†] felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.

¹⁰Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és [7†] szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;

¹¹És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.

¹²És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.

¹³Ne [8†] érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.

¹⁴Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.

¹⁵És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.

¹⁶És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, [9†] villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.

¹⁷És kivezeté [10†] Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.

¹⁸Az [11†] egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.

¹⁹És a kürt szava mindinkább erősödik vala; [12†] Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.

²⁰Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.

²¹És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.

²²És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.

²³Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.

²⁴De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.

²⁵Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.