1És szólá Isten mindezeket az [1†] igéket, mondván:
2Én, [2†] az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3Ne legyenek néked idegen [3†] isteneid én előttem.
4Ne [4†] csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7Az Úrnak a te Istenednek [5†] nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
8Megemlékezzél a [6†] szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9Hat [7†] napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek [8†] szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11Mert hat [9†] napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12Tiszteld [10†] atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13Ne [11†] ölj.
14Ne [12†] paráználkodjál.
15Ne [13†] lopj.
16Ne [14†] tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17Ne [15†] kívánd a te [16†] felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
18Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19És mondának Mózesnek: [17†] Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
21Távol [18†] álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.
22És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.
23Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
24Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
25Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt [19†] faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.
26Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.