Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről 22:1-31 KARB1908 - Bible AI

¹Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy [1†] bárányért.

²Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbűn miatta.

³Ha reá sütött a nap, vérbűn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.

⁴Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.

⁵Ha valaki mezőt vagy szőlőt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szőlőjének javából fizesse meg a kárt.

⁶Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mező: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.

⁷Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megőrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.

⁸Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az ő felebarátja vagyonára.

⁹Akármi bűn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a miről azt mondja: ez az; mindkettőjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bűnösnek mondanak, fizessen két annyit az ő felebarátjának.

¹⁰Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ő felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:

¹¹Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.

¹²Ha pedig [2†] ellopták tőle: megfizesse az urának.

¹³Ha [3†] széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.

¹⁴Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.

¹⁵Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.

¹⁶Ha [4†] valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.

¹⁷Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.

¹⁸Varázsló asszonyt ne hagyj életben.

¹⁹A ki [5†] barommal közösül, halállal lakoljon.

²⁰A ki isteneknek [6†] áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.

²¹A jövevényen [7†] ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.

²²Egy [8†] özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.

²³Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását.

²⁴És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.

²⁵Ha pénzt adsz [9†] kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát.

²⁶Ha zálogba [10†] veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki:

²⁷Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.

²⁸A [11†] bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.

²⁹Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; [12†] fiaid elsőszülöttét nékem add.

³⁰Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az ő anyjával, a [13†] nyolczadik napon nékem add azt.

³¹És szent emberek legyetek én előttem; a mezőn széttépett [14†] húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.