Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről 32:1-35 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, [1†] csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.

²És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.

³Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.

⁴És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból [2†] öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.

⁵Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!

⁶Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután [3†] leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.

⁷Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.

⁸Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: [4†] Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.

⁹Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony [5†] keménynyakú nép.

¹⁰Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban [6†] nagy néppé teszlek.

¹¹De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?

¹²Miért [7†] mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.

¹³Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek [8†] megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.

¹⁴És abba hagyá az Úr azt a [9†] veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.

¹⁵Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.

¹⁶A táblák pedig [10†] Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.

¹⁷Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.

¹⁸Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.

¹⁹És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.

²⁰Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben [11†] megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.

²¹És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?

²²Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, [12†] hogy gonosz.

²³Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, [13†] a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.

²⁴Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e [14†] borjú formáltaték.

²⁵És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.

²⁶Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.

²⁷És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.

²⁸A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.

²⁹És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.

³⁰És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.

³¹Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.

³²De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki [15†] engem a te könyvedből, a melyet írtál.

³³És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

³⁴Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom [16†] megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.

³⁵És megverte az Úr a népet ezért is, [17†] a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.