Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről 34:1-35 KARB1908 - Bible AI

¹És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az [1†] előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.

²És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején.

³De senki veled fel [2†] ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.

⁴Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.

⁵Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és [3†] nevén kiáltá az Urat:

⁶És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

⁷A [4†] ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst [5†] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

⁸És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét.

⁹És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj [6†] minket örökségeddé.

¹⁰Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, [7†] a mit én cselekszem veled.

¹¹Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.

¹²Vigyázz magadra, nehogy [8†] szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.

¹³Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.

¹⁴Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.

¹⁵Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból.

¹⁶És feleséget ne végy az ő [9†] leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.

¹⁷Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

¹⁸A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, [10†] a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.

¹⁹Mindaz a mi az anyja [11†] méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása.

²⁰De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden [12†] elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen [13†] előmbe senki.

²¹Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.

²²A [14†] hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendő végén.

²³Háromszor [15†] esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt.

²⁴Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor.

²⁵Áldozatom [16†] vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.

²⁶Földed [17†] zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne [18†] főzz gödölyét az anyja tejében.

²⁷És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

²⁸És ott vala az Úrral negyven [19†] nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a [20†] táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.

²⁹És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott.

³⁰És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: [21†] féltek közelíteni hozzá.

³¹Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.

³²Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.

³³Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn [22†] orczájára.

³⁴És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.

³⁵És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.