Mózes negyedik könyve az Izráeliták megszámlálásáról való könyv 14:1-45 KARB1908 - Bible AI

¹És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.

²És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

³Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

⁴És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.

⁵Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.

⁶Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

⁷És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

⁸Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

⁹Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!

¹⁰Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.

¹¹És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz [1†] engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?

¹²Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; [2†] téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.

¹³És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek [3†] (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):

¹⁴Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd [4†] megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.

¹⁵Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:

¹⁶Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet [5†] a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.

¹⁷Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:

¹⁸Az [6†] Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; [7†] megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.

¹⁹Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.

²⁰És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

²¹De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.

²²Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

²³Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

²⁴De [8†] az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.

²⁵De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.

²⁶Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

²⁷Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely [9†] zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

²⁸Mondd meg nékik: [10†] Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!

²⁹E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig [11†] mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.

³⁰És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, [12†] a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

³¹De kicsinyeiteket, a kik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.

³²A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.

³³A ti fiaitok [13†] pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.

³⁴A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.

³⁵Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

³⁶A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről:

³⁷Azok a férfiak [14†] azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.

³⁸Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

³⁹A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.

⁴⁰És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.

⁴¹És monda [15†] Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.

⁴²Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.

⁴³Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.

⁴⁴Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

⁴⁵Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.