Mózes negyedik könyve az Izráeliták megszámlálásáról való könyv 21:1-35 KARB1908 - Bible AI

¹Mikor pedig meghallotta a [1†] Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

²Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.

³És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

⁴És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

⁵És szóla a nép Isten [2†] ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a [3†] mi lelkünk.

⁶Bocsáta azért az [4†] Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.

⁷Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

⁸És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és [5†] tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

⁹Csinála azért Mózes rézkígyót, [6†] és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

¹⁰Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

¹¹Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb előtt vala napkelet felől.

¹²Onnét elindulának, és tábort ütének [7†] Zéred völgyében.

¹³Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon [8†] Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

¹⁴Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

¹⁵És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.

¹⁶És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

¹⁷Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki!

¹⁸Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.

¹⁹És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba.

²⁰Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

²¹És [9†] külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

²²Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

²³De nem engedé Szíhon [10†] Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

²⁴És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa.

²⁵És [11†] elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

²⁶Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig.

²⁷Azért mondják a példabeszédmondók: Jőjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa!

²⁸Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.

²⁹Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

³⁰De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

³¹Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

³²És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az Emoreust, a ki ott vala.

³³Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve [12†] Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

³⁴Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe [13†] adtam őt, és egész népét, és az ő földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

³⁵Megverék azért őt és az ő fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földét.