1Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni
2Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3És odaszegődék Izráel
4És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd
5Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik odaszegődtek Bál-Peórhoz.
6És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason.
9De
10Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11Fineás, Eleázár fia,
12Mondd azért:
13És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az
14A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon-nemzetség háznépének fejedelme.
15A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi,
16És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
17Támadjátok meg
18Mert ők megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, a melyeket Peórért és az ő hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szőttek ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.