1Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz,
2Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek;
3Mert ímé, kijő
4És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek
5A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?
6De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás,
7Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem;
8E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.
9Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig
10Gáthban hírül ne adjátok;
11Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.
12Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.
13Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója!
14Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.
15Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége!
16Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!