Mikeás próféta könyve 7:1-20 KARB1908 - Bible AI

¹Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!

²Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. [1†] Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

³Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

⁴A ki jó közöttök, olyan mint a [2†] tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.

⁵Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.

⁶Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

⁷De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

⁸Ne örülj, én ellenségem! [3†] Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

⁹Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő [4†] igazságát.

¹⁰De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? [5†] Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint [6†] az utcza-sár.

¹¹Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!

¹²Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.

¹³És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.

¹⁴Legeltesd népedet a te vessződdel, [7†] a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!

¹⁵Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.

¹⁶Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;

¹⁷Nyalják a port, [8†] mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!

¹⁸Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az [9†] irgalmasságban!

¹⁹Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!

²⁰Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.