1Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi
2Timótheusnak, az én igaz
3A miképpen Maczedóniába menetelemkor
4Se mesékkel
5A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet:
6Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre
7Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek.
8Tudjuk pedig, hogy a
9Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.
10Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik,
11A boldog Isten dicsőségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.
12És hálát adok annak, a ki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra,
13Ki előbb
14Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.
15Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra,
16De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre.
17Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek
18Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint,
19Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek;
20Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.