Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele 2:1-30 KARB1908 - Bible AI

¹Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, [1†]

²Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;

³Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. [2†]

⁴Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. [3†]

⁵Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, [4†]

⁶A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, [5†]

⁷Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; [6†]

⁸És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. [7†]

⁹Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; [8†]

¹⁰Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. [9†]

¹¹És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. [10†]

¹²Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; [11†]

¹³Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. [12†]

¹⁴Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; [13†]

¹⁵Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. [14†]

¹⁶Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. [15†]

¹⁷De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; [16†]

¹⁸Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. [17†]

¹⁹Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. [18†]

²⁰Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. [19†]

²¹Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. [20†]

²²Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. [21†]

²³Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; [22†]

²⁴Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. [23†]

²⁵De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; [24†]

²⁶Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.

²⁷Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. [25†]

²⁸Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. [26†]

²⁹Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: [27†]

³⁰Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. [28†]