1Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével,
2Egymás terhét hordozzátok,
3Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
4Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.
5Mert kiki a maga terhét hordozza.
6A ki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.
7Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9A jótéteményben pedig meg ne restüljünk,
10Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.
11Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!
12A kik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.
13Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.
14Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
15Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit,
16És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.
17Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.
18A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel