1Pál, Jézus Krisztusnak Isten [1†] akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, [2†] az atyafi.
2Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, [3†] elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
3Kegyelem néktek és békesség Istentől, [4†] a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4Hálát [5†] adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
5Mivelhogy [6†] mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden [7†] ismeretben,
6A mint megerősíttetett ti [8†] bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.
7Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, [9†] várván a mi Urunk Jézus [10†] Krisztusnak megjelenését,
8A ki [11†] meg is erősít titeket mindvégig [12†] feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
9Hű [13†] az Isten, ki elhívott [14†] titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való [15†] közösségre,
10Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen [16†] egyek ugyanazon értelemben [17†] és ugyanazon véleményben.
11Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy [18†] versengések vannak köztetek.
12Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé [19†] vagyok, [20†] én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
13Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál [21†] nevére kereszteltettetek-é meg?
14Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve [22†] Krispust [23†] és Gájust,
15Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
16Megkereszteltem azonban Stefana házanépét [24†] is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.
17Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való [25†] bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
18Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik [26†] elvesznek; de nekünk, [27†] kik megtartatunk, Istennek ereje.
19Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek [28†] bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
20Hol [29†] a bölcs? [30†] hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
21Mert minekutána az Isten bölcseségében [31†] nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
22Mert egyfelől a zsidók jelt [32†] kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.
23Mi pedig Krisztust [33†] prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, [34†] a görögöknek pedig [35†] bolondságot;
24Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát [36†] és Istennek [37†] bölcseségét.
25Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak [38†] bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29Hogy [39†] ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
30Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, [40†] szentségül [41†] és váltságul:
31Hogy, a mint meg van [42†] írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.