Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 11:1-34 KARB1908 - Bible AI

¹Legyetek az én követőim, mint én [1†] is a Krisztusé.

²Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, [2†] rendeléseimet megtartjátok.

³Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; [3†] a Krisztusnak feje pedig az [4†] Isten.

⁴Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, [5†] megcsúfolja az ő fejét.

⁵Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.

⁶Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.

⁷Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe [6†] és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.

⁸Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a [7†] férfiúból.

⁹Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem [8†] az asszony a férfiúért.

¹⁰Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.

¹¹Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az [9†] Úrban.

¹²Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.

¹³Magatokban [10†] ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent?

¹⁴Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki?

¹⁵Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.

¹⁶Ha pedig [11†] valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.

¹⁷Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.

¹⁸Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, [12†] hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.

¹⁹Mert szükség, [13†] hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek [14†] ti köztetek.

²⁰Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:

²¹Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.

²²Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, [15†] a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.

²³Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: [16†] hogy az Úr Jézus [17†] azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,

²⁴És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

²⁵Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

²⁶Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg [18†] eljövend.

²⁷Azért a ki [19†] méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

²⁸Próbálja [20†] meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

²⁹Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

³⁰Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

³¹Mert ha [21†] mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el.

³²De mikor ítéltetünk, az [22†] Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.

³³Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.

³⁴Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyűljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.