Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 14:1-40 KARB1908 - Bible AI

¹Kövessétek a szeretetet, kívánjátok [1†] a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy [2†] prófétáljatok.

²Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.

³A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.

⁴A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.

⁵Szeretném ugyan, ha [3†] mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, [4†] kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.

⁶Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy [5†] prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?

⁷Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?

⁸Mert ha a trombita [6†] bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?

⁹Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

¹⁰Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.

¹¹Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.

¹²Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

¹³Azért a ki [7†] nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.

¹⁴Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

¹⁵Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, [8†] de énekelek az értelemmel is.

¹⁶Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?

¹⁷Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

¹⁸Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;

¹⁹De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.

²⁰Atyámfiai, ne legyetek gyermekek [9†] értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, [10†] értelemben pedig érettek legyetek.

²¹A törvényben [11†] meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.

²²A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

²³Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?

²⁴De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,

²⁵És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.

²⁶Hogy van hát atyámfiai? [12†] Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, [13†] nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre [14†] legyenek.

²⁷Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:

²⁸Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

²⁹A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.

³⁰De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.

³¹Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;

³²És a prófétalelkek [15†] engednek a prófétáknak;

³³Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.

³⁴A ti asszonyaitok [16†] hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, [17†] a mint a törvény is mondja.

³⁵Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.

³⁶Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?

³⁷Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy [18†] a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.

³⁸A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.

³⁹Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, [19†] és a nyelveken szólást se tiltsátok.

⁴⁰Mindenek ékesen és jó [20†] renddel legyenek.