Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 15:1-58 KARB1908 - Bible AI

¹Eszetekbe juttatom [1†] továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be [2†] is vettetek, melyben állotok is,

²A mely által üdvözültök is, [3†] ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

³Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, [4†] hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [5†] az írások [6†] szerint;

⁴És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások [7†] szerint;

⁵És hogy megjelent Kéfásnak; [8†] azután a [9†] tizenkettőnek;

⁶Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

⁷Azután megjelent Jakabnak; azután mind az [10†] apostoloknak;

⁸Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, [11†] nékem is megjelent.

⁹Mert én [12†] vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek [13†] anyaszentegyházát.

¹⁰De Isten kegyelme [14†] által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme [15†] nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem [16†] való kegyelme.

¹¹Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.

¹²Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül [17†] feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

¹³Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

¹⁴Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, [18†] de hiábavaló a ti hitetek is.

¹⁵Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot [19†] tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

¹⁶Mert ha a halottak [20†] fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

¹⁷Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, [21†] hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.

¹⁸A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek [22†] tehát.

¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

²⁰Ámde Krisztus feltámadott a halottak [23†] közül, zsengéjök [24†] lőn azoknak, kik elaludtak.

²¹Miután ugyanis ember által [25†] van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

²²Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban [26†] is mindnyájan megeleveníttetnek.

²³Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge [27†] a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, [28†] az ő eljövetelekor.

²⁴Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

²⁵Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem [29†] ellenségeit mind lábai alá veti.

²⁶Mint utolsó [30†] ellenség töröltetik el a halál.

²⁷Mert mindent az ő lábai alá vetett. [31†] Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája [32†] van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

²⁸Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [33†] a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

²⁹Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

³⁰Mi is miért [34†] veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

³¹Naponként halál révén [35†] állok. A veletek való dicsekedésre [36†] mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

³²Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap [37†] úgyis meghalunk!

³³Ne tévelyegjetek. [38†] Jó erkölcsöt megrontanak gonosz [39†] társaságok.

³⁴Serkenjetek [40†] fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre [41†] mondom.

³⁵De mondhatná valaki: Mi módon [42†] támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

³⁶Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha [43†] megrothadánd.

³⁷És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

³⁸Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő [44†] saját testét.

³⁹Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

⁴⁰És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

⁴¹Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

⁴²Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

⁴³Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; [45†] elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

⁴⁴Elvettetik érzéki test, feltámasztatik [46†] lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

⁴⁵Így is van megírva: Lőn az első ember, [47†] Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

⁴⁶De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

⁴⁷Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, [48†] mennyből való.

⁴⁸A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

⁴⁹És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, [49†] hordani fogjuk [50†] a mennyeinek ábrázatját is.

⁵⁰Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test [51†] és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

⁵¹Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, [52†] de mindnyájan elváltozunk.

⁵²Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; [53†] mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

⁵³Mert szükség, hogy ez a romlandó test [54†] romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

⁵⁴Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon [55†] írva: Elnyeletett a halál diadalra.

⁵⁵Halál! [56†] hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

⁵⁶A halál fullánkja [57†] pedig a bűn; a bűn ereje [58†] pedig a törvény.

⁵⁷De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk [59†] Jézus Krisztus által.

⁵⁸Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, [60†] mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak [61†] dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló [62†] az Úrban.