1Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel
2Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról,
3És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem
4És az én beszédem
5Hogy a ti hitetek ne emberek
6Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet
8Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség
9Hanem, a mint meg van írva:
10Nekünk
11Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13Ezeket prédikáljuk is, nem
14Érzéki ember
15A lelki ember
16Mert ki