1Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban
2Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
3Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés
4Mert mikor egyik ezt mondja:
5Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós?
6Én plántáltam,
7Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
8A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája
9Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten
10Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs
11Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a
12Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;
13Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap
14Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.
16Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma
17Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek
18Senki se csalja
19Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az
20És ismét: Ismeri az Úr a
21Azért senki se dicsekedjék emberekkel.
22Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek.
23Ti