1Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit [1†] és Isten titkainak [2†] sáfárait.
2A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy [3†] mindenik hívnek találtassék.
3Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
4Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; [4†] a ki ugyanis engem megítél, az Úr [5†] az.
5Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg [6†] el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza [7†] a sötétségnek titkait, másrészt [8†] megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
6Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette [9†] a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha [10†] pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8Immár beteltetek, immár [11†] meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra [12†] szántakul: mert [13†] látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
10Mi bolondok [14†] a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
11Mindezideig [15†] éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [16†] bujdosunk is,
12Fáradozunk [17†] is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, [18†] jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, [19†] békességgel tűrjük;
13Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
14Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet [20†] intelek.
15Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem [21†] vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16Kérlek azért titeket, legyetek [22†] az én követőim.
17Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű [23†] fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; [24†] és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20Mert nem beszédben áll az Istennek országa, [25†] hanem erőben.
21Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, [26†] avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?