1A bálványáldozatok [1†] felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2Ha pedig valaki azt hiszi, [2†] hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
3Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő [3†] tőle.
4Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy [4†] bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak [5†] egy.
5Mert ha vannak is úgynevezett istenek [6†] akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;
6Mindazáltal nekünk egy [7†] Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy [8†] Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.
7De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek [9†] a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, [10†] megfertőztetik.
8Pedig az eledel [11†] nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.
9De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok [12†] valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek.
10Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot?
11És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus [13†] meghalt.
12Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen [14†] vétkeztek.
13Annakokáért, ha eledel botránkoztatja [15†] meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne [16†] botránkoztassam.