Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele 9:1-27 KARB1908 - Bible AI

¹Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? [1†] Nem az én munkám vagytok-é [2†] ti az Úrban?

²Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje [3†] az Úrban ti vagytok.

³Ez az én védelmem azok ellenében, a kik vádolnak engem.

⁴Nincsen-é arra jogunk, [4†] hogy együnk és igyunk?

⁵Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és [5†] Kéfás?

⁶Avagy csak nekem [6†] és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk?

⁷Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?

⁸Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is?

⁹Mert a Mózes [7†] törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?

¹⁰Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, [8†] reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.

¹¹Ha mi [9†] néktek a lelkieket vetettük, [10†] nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?

¹²Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább [11†] mi? De [12†] mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé.

¹³Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, [13†] és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?

¹⁴Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból [14†] éljenek.

¹⁵De én [15†] ezek közül egygyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet.

¹⁶Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít [16†] engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.

¹⁷Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; [17†] ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal [18†] bízattam meg.

¹⁸Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem [19†] a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki ama [20†] szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél.

¹⁹Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává [21†] tettem, hogy a többséget megnyerjem.

²⁰És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy [22†] zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;

²¹A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, [23†] noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.

²²Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy [24†] az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné [25†] lettem, hogy minden módon megtartsak [26†] némelyeket.

²³Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs [27†] legyek abban.

²⁴Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, [28†] hogy elvegyétek.

²⁵Mindaz pedig a [29†] ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig [30†] romolhatatlant.

²⁶Én azért úgy [31†] futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;

²⁷Hanem megsanyargatom [32†] testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.