Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 1:1-24 KARB1908 - Bible AI

¹Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, [1†] és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

²Kegyelem [2†] néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

³Áldott [3†] az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden [4†] vígasztalásnak Istene;

⁴A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, [5†] hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

⁵Mert a mint [6†] bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, [7†] úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

⁶De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, [8†] mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.

⁷Tudván, hogy [9†] a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.

⁸Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában [10†] esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

⁹Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk [11†] mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

¹⁰A ki ilyen nagy halálból [12†] megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

¹¹Velünk együtt munkálkodván [13†] ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.

¹²Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, [14†] hogy isteni őszinteséggel [15†] és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem [16†] Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

¹³Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

¹⁴A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy [17†] dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

¹⁵És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

¹⁶És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

¹⁷Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

¹⁸De hű az Isten, [18†] hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.

¹⁹Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

²⁰Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

²¹A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít [19†] és [20†] megken minket, az Isten az;

²²A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta [21†] a mi szíveinkbe.

²³Én pedig az Istent hívom bizonyságul [22†] az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

²⁴Nem hogy uralkodnánk a [23†] ti hiteteken, hanem munkatársai [24†] vagyunk a ti örömeteknek; mert [25†] hitben állotok.