Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 11:1-33 KARB1908 - Bible AI

¹Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

²Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint [1†] szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

³Félek azonban, hogy a miként a kígyó [2†] a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

⁴Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, [3†] a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

⁵Mert én azt gondolom, hogy [4†] semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.

⁶Ha pedig avatatlan [5†] vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.

⁷Avagy vétkeztem-é, [6†] mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

⁸Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam [7†] terhére senkinek.

⁹Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

¹⁰Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

¹¹Miért? Hogy nem szeretlek [8†] titeket? Tudja az Isten.

¹²De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; [9†] hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

¹³Mert az ilyenek [10†] hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

¹⁴Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát [11†] világosság angyalává.

¹⁵Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az [12†] ő cselekedeteik szerint lészen.

¹⁶Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok [13†] be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

¹⁷A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

¹⁸Mivelhogy sokan [14†] dicsekesznek test szerint, dicsekeszem [15†] én is.

¹⁹Hisz okosak lévén, örömest eltűritek [16†] az eszteleneket.

²⁰Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

²¹Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

²²Héberek ők? Én [17†] is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

²³Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, [18†] több vereség, [19†] több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

²⁴A zsidóktól ötször kaptam negyvenet [20†] egy híján.

²⁵Háromszor [21†] megostoroztak, [22†] egyszer megköveztek, háromszor [23†] hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

²⁶Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem [24†] között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben [25†] pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

²⁷Fáradságban és [26†] nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

²⁸Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek [27†] gondja.

²⁹Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? [28†] Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

³⁰Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel [29†] dicsekszem.

³¹Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki [30†] mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.

³²Damaskusban [31†] Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

³³És az ablakon át, kosárban [32†] bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.