Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 2:1-17 KARB1908 - Bible AI

¹Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

²Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?

³És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam [1†] azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

⁴Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

⁵Ha pedig valaki [2†] megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.

⁶Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:

⁷Annyira, hogy [3†] éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.

⁸Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta [4†] szeretetet.

⁹Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek [5†] vagytok-é?

¹⁰A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a [6†] Sátán:

¹¹Mert jól ismerjük az ő [7†] szándékait.

¹²Mikor pedig Troásba [8†] mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem [9†] az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;

¹³Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.

¹⁴Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi [10†] általunk.

¹⁵Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, [11†] mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

¹⁶Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda [12†] alkalmatos?

¹⁷Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; [13†] hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.