1Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban [1†] vagyunk, a mint a [2†] kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, [3†] és nem is hamisítjuk meg [4†] az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, [5†] a kik elvesznek:
4A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki [6†] az Isten képe.
5Mert nem [7†] magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus [8†] Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6Mert az Isten, [9†] a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi [10†] szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
7Ez a kincsünk [11†] pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól [12†] való.
8Mindenütt nyomorgattatunk, [13†] de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk [14†] kétségbe;
9Üldöztetünk, de [15†] el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10Mindenkor testünkben hordozzuk az [16†] Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra [17†] adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12Azért a halál [18†] mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem [19†] és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr [20†] Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek [21†] együtt előállít.
15Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva [22†] sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol [23†] is, a belső mindazáltal [24†] napról-napra újul.
17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk [25†] igen-igen nagy örök [26†] dicsőséget szerez nékünk;
18Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert [27†] a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.