1Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk [1†] elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké [2†] való házunk a mennyben.
2Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi [3†] mennyei hajlékunkat;
3Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
4Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje [4†] azt az élet.
5A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát [5†] is adta minékünk.
6Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben [6†] lakván, távol vagyunk az Úrtól.
7(Mert hitben [7†] járunk, nem látásban [8†]);
8Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és [9†] elköltözni az Úrhoz.
9Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, [10†] néki kedvesek legyünk.
10Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus [11†] ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék [12†] a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
11Ismervén tehát az Úrnak [13†] félelmét, embereket térítünk, [14†] Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
12Mert nem ajánljuk ismét magunkat [15†] néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való [16†] dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
13Ha azért bolondok vagyunk, [17†] Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
14Mert a Krisztusnak szerelme [18†] szorongat minket,
15Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, [19†] tehát mindazok meghaltak; és azért [20†] halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17Azért ha valaki [21†] Krisztusban van, új teremtés az; a régiek [22†] elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus [23†] által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, [24†] és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20Krisztusért járván tehát követségben, [25†] mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21Mert azt, a ki bűnt [26†] nem ismert, bűnné tette [27†] értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő [28†] benne.