Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 7:1-16 KARB1908 - Bible AI

¹Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi [1†] és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a [2†] mi megszentelésünket.

²Fogadjatok be minket; [3†] senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.

³Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy [4†] szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

⁴Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy [5†] az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

⁵Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.

⁶De az Isten, [6†] a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

⁷Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

⁸Hát ha megszomorítottalak [7†] is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

⁹Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

¹⁰Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre [8†] való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

¹¹Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

¹²Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.

¹³Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

¹⁴Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

¹⁵És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, [9†] hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.

¹⁶Örülök, hogy mindenképen bízhatom [10†] bennetek.