Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levele 9:1-33 KARB1908 - Bible AI

¹Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,

²Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;

³Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;

⁴A kik izráeliták, a kiké a fiúság [1†] és a dicsőség és a szövetségek, meg a [2†] törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;

⁵A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, [3†] a ki mindeneknek felette örökké áldandó [4†] Isten. Ámen.

⁶Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. [5†] Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;

⁷Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban [6†] neveztetik néked a te magod.

⁸Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait [7†] tekinti magul.

⁹Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. [8†]

¹⁰Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: [9†]

¹¹Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, [10†] hanem az elhívótól,

¹²Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. [11†]

¹³Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, [12†] Ézsaut pedig gyűlöltem.

¹⁴Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! [13†]

¹⁵Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. [14†]

¹⁶Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.

¹⁷Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. [15†]

¹⁸Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.

¹⁹Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? [16†]

²⁰Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? [17†]

²¹Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

²²Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,

²³És hogy megismertesse az ő dicsőségének [18†] gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?

²⁴A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

²⁵A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. [19†]

²⁶És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. [20†]

²⁷Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. [21†]

²⁸Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.

²⁹És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek [22†] Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

³⁰Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az [23†] igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;

³¹Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.

³²Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés [24†] kövébe,

³³A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem [25†] Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.