Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt levele 4:1-32 KARB1908 - Bible AI

¹Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. [1†]

²Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, [2†]

³Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. [3†]

⁴Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; [4†]

⁵Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; [5†]

⁶Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. [6†]

⁷Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. [7†]

⁸Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. [8†]

⁹(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? [9†]

¹⁰A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) [10†]

¹¹És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: [11†]

¹²A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: [12†]

¹³Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: [13†]

¹⁴Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; [14†]

¹⁵Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; [15†]

¹⁶A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben. [16†]

¹⁷Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, [17†]

¹⁸Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; [18†]

¹⁹Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. [19†]

²⁰Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;

²¹Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:

²²Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; [20†]

²³Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, [21†]

²⁴És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. [22†]

²⁵Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. [23†]

²⁶Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; [24†]

²⁷Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. [25†]

²⁸A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. [26†]

²⁹Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. [27†]

³⁰És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. [28†]

³¹Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; [29†]

³²Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. [30†]