Péter apostolnak közönséges második levele 1:1-21 KARB1908 - Bible AI

¹Simon [1†] Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a [2†] kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:

²Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.

³Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki [3†] minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

⁴A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni [4†] természet részeseivé legyetek, kikerülvén a [5†] romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.

⁵Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé [6†] tudományt,

⁶A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé [7†] pedig kegyességet,

⁷A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság [8†] mellé pedig szeretetet.

⁸Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

⁹Mert a kiben ezek [9†] nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való [10†] megtisztulásáról.

¹⁰Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé [11†] tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.

¹¹Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.

¹²Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.

¹³Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek [12†] titeket;

¹⁴Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus [13†] is megjelentette nékem.

¹⁵De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.

¹⁶Mert nem [14†] mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az [15†] ő nagyságának.

¹⁷Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az [16†] én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:

¹⁸Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

¹⁹És igen biztos [17†] nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét [18†] helyen világító szövétnekre, míg [19†] nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;

²⁰Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

²¹Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől [20†] indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.