1Valának pedig hamis [1†] próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta [2†] őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2És sokan fogják követni azoknak romlottságát; [3†] a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
3És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk [4†] nem szunnyad.
4Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, [5†] hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét [6†] az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
6És ha Sodoma [7†] és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
7És ha megszabadította az igaz Lótot, [8†] a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
9Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, [9†] a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
10Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, [10†] tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem [11†] rettegnek:
11Holott az [12†] angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
12De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a [13†] miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
13Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és [14†] fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
14A kiknek szemei [15†] paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
15A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén [16†] Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
16De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval [17†] szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
17Ezek víztelen [18†] kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
18Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, [19†] testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
19Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság [20†] szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
20Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése [21†] által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk [22†] gonoszabbá lett az elsőnél.
21Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem [23†] ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az [24†] eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.