Sámuel második könyve 17:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom [1†] tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.

²És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát [2†] megölöm.

³És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.

⁴Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek.

⁵És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli [3†] Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is.

⁶És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá.

⁷Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer [4†] adott.

⁸És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős [5†] vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől [6†] megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik [7†] a néppel együtt.

⁹Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe.

¹⁰És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek.

¹¹Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba.

¹²Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg.

¹³Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott.

¹⁴És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az [8†] Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.

¹⁵Monda pedig Khúsai Sádók [9†] és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.

¹⁶Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel [10†] a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van.

¹⁷Jonathán pedig és [11†] Akhimás a Rógel [12†] forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba.

¹⁸Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában volt egy kút, és oda [13†] szállának alá.

¹⁹Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre.

²⁰Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe.

²¹Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket [14†] Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel.

²²Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének [15†] a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon.

²³Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát [16†] nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá [17†] magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába.

²⁴És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele.

²⁵És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett [18†] Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, [19†] a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala.

²⁶És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén.

²⁷Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, [20†] Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó [21†] Barzillai.

²⁸Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,

²⁹Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt [22†] a pusztában.