Sámuel második könyve 2:1-32 KARB1908 - Bible AI

¹Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az [1†] Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.

²Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és [2†] Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.

³És embereit is, [3†] a kik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.

⁴És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, [4†] kik eltemették Sault;

⁵Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak [5†] vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;

⁶Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;

⁷Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.

⁸Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére [6†] vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és [7†] elvivé Mahanáimba.

⁹És királylyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin nemzetségein, és az egész Izráelen.

¹⁰Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.

¹¹Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét [8†] esztendő és hat hónap.

¹²És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból [9†] Gibeonba.

¹³Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.

¹⁴Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő.

¹⁵Felkelének azért és egyenlő számban általmenének a Benjámin nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten.

¹⁶És kiki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlőképen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.

¹⁷És felette erős harcz lőn azon a napon, [10†] és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.

¹⁸Három fia vala pedig [11†] ott Sérujának: Joáb, [12†] Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik.

¹⁹És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.

²⁰Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.

²¹És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni.

²²Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?

²³Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté [13†] őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.

²⁴Joáb pedig és Abisai [14†] tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.

²⁵Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.

²⁶És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szűntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?

²⁷És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.

²⁸Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.

²⁹Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, [15†] jutának Mahanáimba.

³⁰Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és [16†] Asáel.

³¹A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetéből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.

³²És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának [17†] meg.