Sámuel második könyve 3:1-39 KARB1908 - Bible AI

¹Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.

²Fiai születének Dávidnak [1†] Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a [2†] Jezréelből való Ahinoámtól;

³A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik [3†] Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;

⁴És a negyedik [4†] Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,

⁵A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.

⁶Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.

⁷Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala [5†] Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?

⁸Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot [6†] cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét reám fogod most.

⁹Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint [7†] megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem [8†] vele:

¹⁰Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva [9†] mind Bersebáig.

¹¹És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle.

¹²Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erőm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.

¹³Kinek felele Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: Addig ne lássad az én arczomat, míg el nem hozod nékem Mikált, [10†] a Saul leányát, mikor ide akarsz jőni, hogy arczomat lássad.

¹⁴És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz [11†] Filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak.

¹⁵Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől Páltieltől, [12†] Láis fiától.

¹⁶És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.

¹⁷Annakutána Abner szóla az Izráel véneinek, [13†] mondván: Immár régtől fogva kivántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek:

¹⁸Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből.

¹⁹Azután szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.

²⁰Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ő vele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket.

²¹Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.

²²És ímé a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt és békével elment vala.

²³Joáb pedig és az egész sereg, mely ő vele vala, a mint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felől, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá őt, és békével hazatére.

²⁴Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád jött, miért bocsátád el őt, hogy elmenjen?

²⁵Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.

²⁶És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.

²⁷Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté [14†] ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, [15†] a Joáb atyjafiának véréért.

²⁸Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: [16†] Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől.

²⁹Szálljon ez Joábnak [17†] fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.

³⁰Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjokfiát, Asáelt Gibeonban [18†] a harczon.

³¹Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg [19†] ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után;

³²És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is.

³³És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia [20†] Abnernek?

³⁴A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember [21†] miatt szokott elveszni az ember! És siratá őt ismét az egész nép.

³⁵Előjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy [22†] cselekedjék én velem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.

³⁶Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekeszik vala, igen tetszék nékik.

³⁷És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a királytól [23†] volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.

³⁸Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy [24†] nagy fejedelem esett ma el az Izráelben?

³⁹Én pedig ma erőtelen, [25†] noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki [26†] gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.