Sámuel második könyve 7:1-29 KARB1908 - Bible AI

¹Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

²Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, [1†] én czédrusfából csinált palotában [2†] lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok [3†] között van.

³És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.

⁴Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

⁵Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban [4†] lakjam?

⁶Mert én nem laktam házban [5†] attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.

⁷Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?

⁸Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, [6†] a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;

⁹És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet [7†] előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.

¹⁰Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem [8†] mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint [9†] annakelőtte,

¹¹Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem [10†] az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az [11†] Úr.

¹²Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a [12†] te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

¹³Az fog házat [13†] építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.

¹⁴Én leszek néki [14†] atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt [15†] emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;

¹⁵Mindazáltal [16†] irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.

¹⁶És állandó lészen a te házad, és a te országod [17†] mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.

¹⁷Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.

¹⁸Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok [18†] én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?

¹⁹És ez még csekélynek [19†] tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől [20†] messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!

²⁰De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól [21†] ismered, Uram Isten, a te szolgádat?

²¹A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy [22†] megjelentsd a te szolgádnak.

²²Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs [23†] olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.

²³Mert melyik nép olyan, mint a te néped, [24†] az Izráel, melyért [25†] elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.

²⁴Mert megerősítetted magadnak a te népedet, [26†] az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.

²⁵Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál [27†] a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;

²⁶Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!

²⁷Mert megjelentetted a te szolgádnak [28†] fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek [29†] Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.

²⁸Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te [30†] beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),

²⁹Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.