Sofóniás próféta könyve 1:1-18 KARB1908 - Bible AI

¹Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak [1†] az Amon fiának idejében.

²Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.

³Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.

⁴És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;

⁵Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének [2†] hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;

⁶Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, [3†] és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.

⁷Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, [4†] megszentelte az ő hivatalosait.

⁸És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.

⁹És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.

¹⁰És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.

¹¹Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, [5†] kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.

¹²És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön [6†] hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.

¹³És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és [7†] plántálnak szőlőket, de nem iszszák azoknak borát.

¹⁴Közel van az Úrnak nagy [8†] napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is.

¹⁵Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek [9†] és borúnak napja.

¹⁶Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!

¹⁷És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.

¹⁸Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, [10†] bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.